Chapter Four - Part Two: Life as a Vampire

Szép napot! (: Tudom, hogy nem kaptam meg a kért kommenteket, de írhatnékom volt és nem bírtam tovább várni. Egy kicsit rövidke lett ez a rész és talán unalmas is, de ilyenre is szükség van. Most elég, ha csak 4 kommentet kapok. Nem kerek túl sokat. Szerintem... (:

Jó olvasást! :D

Love, Amandaa

_________________________________________________________________

Egy pillanattal később már a fürdőben a tükör előtt álltam és magamat bámultam. Az alakom tökéletes, karcsú, a ruha - mintha rám öntötték volna. Tagadhatatlan, hogy Alice-nek remek érzéke van a divathoz. Egyedül szemeim - most - vörös színe töltött el némi viszolygással. Közelebb hajoltam és belebámultam az vörös íriszekbe. Azok érzelemmentesen meredtek vissza rám. Az arcom szintén nagyon fehér, sehol egy hiba, mintha márványból faragták volna ki. No persze közel sem olyan fantasztikus, mint Caitlin-nek vagy épp Pattie-nek. Ők ketten kivételes szépséget kaptak az örökléttől. Öröklét. A gondolata megrémített kissé. Mit is jelent ez pontosan? Örökké élni és csak akkor meghalni, ha mondjuk a Földnek is vége? De ugyanakkor bizsergető izgalmat is felfedeztem magamban, hisz így lehetőségem nyílik arra, amiről sokan csak álmodoznak. Láthatom a távoli jövőt, hogy hova fogunk fejlődni, milyen technikai vívmányokat eszelnek ki a tudósok.Vagy éppenséggel, hogyan pusztítjuk el az Otthonunkat. Hirtelen lehervadt arcomról a mosoly. Megráztam a fejem, hátha ezzel el tudom űzni a zavaró gondolatokat. Ahogy elmélkedtem magamban, ismét éreztem a tüzet a torkomban és hirtelen nagyon ingerült lettem. Most, miután már tudtam milyen a vér íze, nehezen sikerült önmagam visszafogni, hogy ne rontsak ki és támadjam meg az első utamba kerülő személyt, legyen az vámpír vagy ember. Biztos voltam benne, hogy Alice ezekben a pillanatokban feszülten figyel rám, nehogy őrültséget csináljak. Nem lesz könnyű ez az egy év, valamivel le kell foglalnom a gondolataimat. Visszalépve a szobába körbepillantottam. Lerogytam az ágyszélére és a tenyereimbe temettem az arcomat. Kínlódva felnyögtem, ahogy a fájdalom ismét erősödött. Egyre nehezebben tudtam megtartani az önuralmamat. Kell valami, ami elvonja a figyelmemet, és sürgősen meg kell tanulnom elvonatkoztatni az érzésről, mert bajom fog származni belőle. A csöndben hallottam, ahogy a faajtó halkan ropog, az előtte ácsorgó Kenny ruhája pedig halkan surrog, amikor megmozdul. Esetleg beszélgethetnénk Kenny-vel - merült fel bennem a kósza gondolat, de hamar elvetettem, ugyanis semmi kedvem nem volt bájcsevegni senkivel. Távoli lábdobogás, ami egyre erősödik, majd elhal, halk beszédfoszlányok. Lehunyva a szemeim, próbáltam a hallásomat használva feltérképezni a terepet, kíváncsi voltam, mennyi mindent vagyok képes érzékelni és felfogni magam körül. Ahogy megnyugodtam és befelé fordultam eltűntek a zavaró gondolatok, a fájdalom is enyhült, de minden más életre kelt körülöttem. Az ősi, ódon épület "élt". Recsegett, ropogott, a víz halkan csöpögött, ahol átszivárgott a rések között. Távoli hangokat is ki tudtam venni, de nem értettem, mit beszélnek. Valamennyi idő elteltével már jobban éreztem magam, így ismét a lakóhelyem feltérképezésére fordítottam figyelmem. A szoba távolabbik felében állt egy jókora szekrény. Kíváncsian odasiettem és óvatosan elfordítottam a kilincsét, aztán elengedtem, hagyva, hogy felfedje a tartalmát. Leesett az állam a döbbenettől. Egy halom könyv sorakozott szépen elrendezve, cím és szerző szerint, a másik felében pedig felakasztva ruhák várakoztak, hogy valaki felvegye és hordja őket. A legtöbb jellegtelen színű, mégis egyedi darab, ami kimondottan tetszett. Mellettük modern, mai ruhák sorakoztak, amit bármelyik lány megirigyelt volna, és nem hiányozhatott egy női gardróbból sem. Közelebbről is megnéztem néhányat, kiemeltem, forgattam, magamhoz próbáltam, és biztos voltam benne, ez Alice műve. Sürgősen meg kell majd köszönnöm neki a segítségét. Találomra levettem egy könyvet a polcról, majd az ágyba ülve fellapoztam és belemerültem. Az éjjel nagy részét olvasással töltöttem, ami egész jól elvonta a figyelmemet minden zavaró tényezőről...