Chapter One - Part One: Beginning

Halii! A régi blogomat kitöröltem, de helyette itt van ez. Remélem tetszeni fog!

Ez csak egy kis részlet az első fejezetből, de ettől eltekintve remélem nem lett rövid és elnyeri a tetszéseteket. A szöveg kissé bonyolultnak tűnhet néhányotok számára, de csak így tudtam megfogalmazni :/

Miután elolvastátok legyetek szívesek komizni, hogy tudjam érdemes-e folytatnom a sztorit vagy sem.

Ui: Ebben a történetben Justin NEM híres!

Love, Amandaa

_________________________________________________________________

Forró vízgőz szállt fel a csapból, ahogy megnyitottam. Mélyet lélegezve léptem be a forró vízsugár alá. Élveztem, ahogy a meleg átjárja fáradt tagjaimat, a hosszú de kellemes napot követően. Róma városa gyönyörű volt, de a szállásra visszavezető út hosszú volt és kimerítő. A busz nem volt túl kényelmes a teljes ellazuláshoz. Ahogy a nap eseményei újrapörögtek tudatomban , szomorúság fogott el. Tudtam, már csak két napunk van hátra az egyhetes kirándulásból. De holnap Volterrát nézzük meg, ahova már évek óta szerettem volna eljutni. Pontosabban legszívesebben beutaztam volna az összes Toscan városkát, de erre nem nyílt lehetőségem éppen ezért külön örültem, amikor megtudtam, hogy a program - kényszerűségből ugyan - de megváltozott. Eredetileg Pisába (Piszába) mentünk volna, de a Dóm megsérült a legutóbbi zavargások alkalmával, így az egész környéket lezárták a turisták elől.

Befejezve a fürdést, kiléptem a teljesen gőzbe burkolózott fürdőbe és a tükörhöz sétáltam. De a gőz nem múlt el inkább egyre sűrűsödött, lassan mindennek eltakarva a körvonalait. Kinyújtottam a kezem és a tükröt kerestem. Ujjaim hideg és sima felületbe ütköztek. A tükörbe!  Letöröltem a párát, majd közelebb hajoltam. Hunyorogva néztem a tükörképem, amikor egy nyájas, de mégis hátborzongató hang ütötte meg a fülemet, majd egy fekete árny suhant el a háttérben. Szorosabbra fogtam a törülközőt magam körül, majd megpördültem, hogy szembe nézzek a betolakodóval. Először azt hittem valamelyik szobatársam jött be, de a lehetőséget hamar elvetettem. Ismét megszólalt a különös hang. Valamit suttogott.

- Ki van ott? - hangom kissé remegett.

 - Az enyém leszel... sorsodat nem kerülheted el.. - a hang ugyan suttogás volt csupán , mégis a hideg futkosott tőle a hátamon.

- Várok rád... - a fekete árny elém lépett ,arcát csukja takarta el. Keze előrenyúlt és megragadta a nyakam.

- Ne! - sikoltottam. A nyakam masszírozva ültem fel az ágyban és félve oldalra pillantottam. Nem volt senki más a szobában rajtam és a két szobatársamon kívül. Mindkét lány békésen, mélyen aludt. Egyikük sem ébredt fel a zajra. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt és lassan visszadőltem a párnámra. Sokáig bámultam éberen a plafont, az álmon gondolkozva. Sosem voltam különösebben babonás, bár nem tagadhattam, hogy az álmok és a gondolatok erejében hittem. Talán ez is valami " jós - álom" de az is lehet, hogy a vacsora volt túl sok és nehéz. Egy biztos, az olaszok imádtak enni és vendégeiket ugyan úgy tele akarták tömni. És miután a csapat hulla fáradtan és kiéhezve érkezett új szállásukra, senkit sem érdekelt , miből és mennyit eszik.

- Csak egy álom .. - suttogtam bele az éjszaka csendjébe, de válasz nem érkezett. Az oldalamra fordultam és mély álomba merültem.

 **§*§**

Másnap reggel nem emlékeztem tisztán az álomra, inkább csak az a jellegzetes kellemetlen érzés maradt meg, ami olyankor kísérti az embert, amikor rosszat álmodik. Reggel egy éles csattanásra, majd az azt követő fájdalmas kiáltásra riadtam fel. Legelső gondolatom az volt, valami nagy baj történt, de ahogy kótyagosan dörzsölve a szemeim felpillantottam, láttam, hogy legjobb barátnőm fél lábon ugrál és a legcifrább szitokszavakkal átkozza el az előtte heverő bőröndjét. - Utálom ezt a ... - hirtelen nem talált rá igazán jó szót. A megkönnyebbüléstől felkuncogtam. Mandy mogorván kapta oda a fejét.

- Legalább most ne nevess ki, kérlek! Baromira fáj...azt hiszem eltörött a kis lábujjam - motyogta és megvizsgálta az említett testrészét.

- Kérsz rá puszit? - kérdeztem ártatlanul, mire a válasz az arcomba repült, a párna képében. - Oké, oké! Meg sem mukkantam - nevettem és kikászálódtam az ágyból. - És ma hova megyünk? - vigyorogtam Mandyre.

- Volterrába! Juhé! - kiáltott fel barátnőm, és a kis lábujj probléma szinte azonnal feledésbe is merült.-Állítólag .. - kezdett bele sejtelmes hangon - régen vámpírok lakták, de valaki kiűzte őket onnan. - vigyora egyre szélesedett.

- Hát persze ... biztos Drakula volt ..vagyis nem, bocs hisz ő is vámpír.. - látva barátnőm savanyú arcát, inkább beslisszoltam a fürdőbe. Vámpírok? Ugyan már... Egyszerű rémtörténetek, amivel a kisgyerekeket ijesztgetik... Mosolyogva csóváltam meg a fejem. Nem hittem az efféle babonákban, bár nem tagadhattam, néha jó volt meghallgatni egyet - kettőt Halloweenkor. Engem Volterrában inkább a régi, Toscana stílusban épült házak és terek fogtak meg. Bár tagadhatatlan ... néha elgondolkoztam, vajon ezek a legendák mégis honnan kapták alapjukat? Mert valamiféle alapja minden mesének, mondának és mítosznak van. Talán egy élénk fantáziájú történetíró látott valami szokatlant, amiről azóta rég kiderítették, hogy nem boszorkányság, lejegyezte, elmesélte és a szájhagyomány kiszínezte. Gyorsan elvégeztem reggeli teendőim, majd mindannyian felöltöztünk. Egy egyszerű, kényelmes világoskék farmert vettem fel, hozzá pedig egy bordó ujjatlant, arra pedig egy könnyű, de szélálló pulóvert, ha hűvösebb lenne. Lora, a harmadik lány, akivel az úton ismerkedtünk össze, álmosan pislogott amikor beültünk a buszba.

 - Hosszú volt a tegnapi nap.. - jegyeztem meg a lányra pillantva.

- Az ..és ma is le fogjuk gyalogolni a lábunkat - azzal ásított egy hatalmasat. Már , ahogy megemlítette, elkezdett sajogni a bokám. Két éve, egy hegyi túrán olyan szerencsétlenül estem, hogy csúnyán kificamítottam ..azóta sem jött teljesen rendbe, ha nagyon megerőltetem, este borogatást kell tennem rá, mert bedagad. A doki szerint majd rendbe jön ..hát én már két éve várom ezt a csodát. A busz nyekkenve elindult, majd hamarosan bezengte az idegenvezetőnk zsongító beszéde. A légkondi ellenére meleg volt, de nem bántam, mert imádtam a napsütés minden létező formáját. Ha tehettem volna, egész nap csak kinn sütkéreztem volna egy jó könyvvel a kezemben és az iPodommal a fülemben.

- Tehát, mint már tegnap említettem, a mai nap programváltozást kellett eszközölnünk, így Pisa (Piszá) csodái helyett, Volterra ősi városával kell beérnünk. De azt garantálhatom, hogy unatkozni nem fognak. Különleges meglepetéssel készültem önöknek! - rásandítottam Mandyre, aki mohó szemeket meresztett az idegenvezetőre. Tudtam, már megint a vámpírjaira gondol. Csak a szemeimet forgattam, de azért a meglepetésre én is kíváncsi voltam.

- Egy helyi idegenvezetővel sikerült megbeszélnem egy városvezetést, ugyanis Volterrába nincs engedélyem, de ígérem önöknek, nem fog csalódást okozni ez a kis kiruccanás! - ha akkor tudtam volna , hogy e szavak mennyire igazak voltak, bár nem a legpozitívabb értelemben, talán az első adandó alkalommal eltűntem volna a buszról, vagy megpróbálom rávenni a kísérőtanárt - ugyanis egy iskolai csoporttal érkeztünk Washington államból - hogy azonnal fújják le a kirándulást...