Chapter Eight - Part One: Surprising News

Halii (: Egy nap alatt össze gyűltek a kommentek?! Úristen! O.O Nem hittem volna. Nagyon büszke vagyok rátok. Ez a rész nem lett valami hosszú és a minőségét is kérdőre vonnám, de ezt inkább döntsétek el ti. (: (Éjfél után kezdtem el írni, és hajnal 01:00 után lettem vele kész).

10 komment=következő rész!

Jó olvasást!

Love, Amandaa

_________________________________________________________________

- Pattie, én... - hebegtem, miközben felemelkedtem az ágyról mérhetetlen zavaromban. - Nagyon sajnálom, ezt... nem lett volna szabad, én... - iszonyatosan kínosan éreztem magam. Nem akartam, hogy lássa, miként csavarom el fia fejét, ezzel segítve, tönkretenni egy kapcsolatot. Mind a ketten értetlenül meredtek rám, majd a nő jóízűen felnevetett, mint aki remekül szórakozik valamin. Nem értettem, mi olyan vicces azon, hogy valószínűleg belerondítottam Justin és Selena kapcsolatába. Döbbenetem még tovább fokozódott, amikor Justin elém lépve mosolyogva fogta meg a kezem. El akartam húzni, de nem engedte.

- Jessie... - felvontam a szemöldököm. Istenem, biztos most jön a kínos magyarázkodás, majd a fájdalmas elutasítás. És ezt pont Pattie előtt kell eljátszani? Ah, mindegy. Csak legyen gyors és kíméletes, akkor talán kevésbé fog fájni az elutasítása. Legszívesebben behunytam volna a szemem, de erőt vettem magamon, viszont képtelen voltam rá nézni. Ekkor ő finoman két ujja közé fogta az állam, és maga felé fordított, hogy arcunk egy vonalban legyen. A szeme csillogott, és érezni lehetett, hogy nehezen tartja kordában érzéseit. Nem szerettem volna, ha rám zúdítja az összes dühét.

- Selena és én... - jajj ne, mindjárt kimondja! Futott át az agyamon a rémült gondolat, igyekezve lelkiekben felkészülni a legrosszabbra - csak társak vagyunk.

- De... ott a könyvtárban, meg máskor is, annyira közvetlenek voltatok egymással! És különben is, teljesen meg tudom érteni, ha mégis őt választod inkább helyettem, ígérem nem állok a boldogságotok útjába. - hadartam sietve, mielőtt még bármi mást mondhatott volna. Tény, hogy utáltam a csajt, de Justinért bármit megtennék, hogy boldognak láthassam. Justin felsóhajtott, lassan csóválva a fejét, mialatt Pattie közelebb lépett párosunkhoz.

- Igazat beszél. Ő és Selena nem egy pár. Sosem voltak azok. Ezt csak az az őrült nőszemély állítja. - kételkedve pillantottam a csodaszép nőre, mivel elég nehéz volt elhinnem a szavait, de amikor tekintetem visszasiklott a némán várakozó Justinra, valamiért mégis elhittem neki. Egy megérzés volt, ami a bensőm legmélyéről jött és ösztönösen tudtam, hogy bízhatok benne, mert igazat szól. Justin tekintete mély volt, tele perzselő szenvedéllyel. Pont, ahogy én is éreztem, akárhányszor csak megláttam, vagy a közelembe került. Éreztem a vonzást, ami felé húzott, testem összes sejtje a közelségére vágyott, hogy örökké együtt legyünk, és soha el ne váljunk egymástól.

- Hát, ha tényleg így van, akkor... - nem fejezhettem be teljesen a mondatot, mert Justin egy csókkal belém fojtotta a szavakat. Karja átfonta a derekamat, ujjai finoman simítottak végig hátamon. Nehezen tudtam csak elszakadni tőle, de Pattie kuncogásától zavarba jöttem.

- Jaj, olyan édesek vagytok! Alice szerintem már alig várja, hogy kifaggathasson Jessie, mindig ezt csinálja, annak ellenére, hogy mindent előttünk lát meg. De, hát ezért szeretjük! - ezen nevetnem kellett. Justin mosolyogva karolta át a derekam, és húzott közel magához. Szorosan az oldalához simultam. Egyszerűen jó érzés volt, úgy éreztem, most igazán tartozom valakihez, van értelme az örök létezésemnek. - Viszont amiért eredetileg kerestelek, Justin! Neked most velem kell jönnöd, mert Scooter küldött.  Azt üzeni, fontos nyomra bukkant Alec, a rendbontókkal kapcsolatban. - Justin tudhatta miről van szó, mert azonnal bólintott.

- Egy perc és megyek. - visszafordult hozzám és még egyszer elmosolyodott. Kézfejével végigsimított arcomon, én pedig behunyva a szemem élveztem érintését. - Már épp ideje volt mindezt tisztázni! - mosolygott rám. - Most mennem kell, de sietek vissza. Azt hiszem, lesz mit átbeszélnünk. - lehajolva megpuszilta a homlokomat, majd a számra is lehelt egy futó csókot. Szerettem volna visszatartani, de tudtam, a kötelességei az elsők. - Szeretlek! - suttogta bele a hajamba, majd kisietett Pattie után, aki az ajtó előtt várt rá.

- Én is téged! - mondtam csöndesen, de sejtettem, hogy még hallotta. Szinte láttam, ahogy elmosolyodik. Tényleg szerettem, már az első perctől fogva, ahogy megláttam, de csak most tudtam önmagamnak is bevallani. Korábban nem értettem, nem érthettem, mi a szerelem, hisz még sosem tapasztaltam, meg hát ugye az emlékeimet is elvesztettem az előző életemről, így onnan sem lehetett kapaszkodóm. Talán mégis létezhet az a bizonyos szerelem első látásra, vámpíroknál legalábbis. Ez csakis egy álom lehet, de mi vámpírok nem tudunk aludni. Akkor viszont mégis a valóságban vagyok. Hirtelen minden bajomat és problémámat elfeledtem, majd egy széles, üdvözült mosollyal az arcomon terültem el az ágyamon. A takarón még mindig éreztem Justin illatát ott, ahol nemrég ült. Egészen különleges volt az aromája, semmilyen földi parfümhöz nem lehetett volna hasonlítani. Mélyen beszívtam, és máris éreztem a hiányát, szinte drogként hatott rám jelenléte, amiből soha nem elég, és egyre csak többet akar az ember. Nem maradt időm hosszan elmélyülni, és nem is lepett meg, mikor egy vigyorgó Alice robbant be az ajtón, egyenesen a nyakamba vetve magát...