Chapter Seven - Part Two: Misunderstandings and Kiss

Sziasztok lányok! (: Most nem szeretnék sokat beszélni csak a lényeget mondom el: kicsit rövid lett, de mentségemre szóljon, hogy orvosnál voltam. Ez lett az egyik kedvenc részem. Köszönöm a komikat és, hogy egyre többen iratkoznak fel rendszeres olvasóként. 9 komment és hozom a kövit! (:

Jó olvasást!

Love, Amandaa

_________________________________________________________________

- Szabad. - motyogtam, és nem is pillantottam fel. Nem érdekelt ki jött be, bár illata azonnal elárulta, hogy Justin az. Éreztem, ahogy megnyikordul a rugó, amint a súlyos test ránehezedik, majd a tétova ujjak, amik kisimítják arcomba hullott hajamat. A legédesebb érintés, amit valaha is éreztem a bőrömön. Önkéntelenül felsóhajtottam, a torkom pedig kaparni kezdett. Észre sem vettem, megint milyen szomjas vagyok.

- Hallottam mi történt. Scooter iszonyatosan dühös volt Selena-ra. Úgy kikelt magából, ahogy már régen láttam. - tudtam, hogy ezt azért mondja el, hogy ne izguljak a következmények miatt, de képtelen voltam örülni. Hirtelen megéreztem hideg leheletét az arcomon. -Nézz rám, kérlek! - suttogta, és ujjaival finoman kényszerített, hogy felpillantsak. Eleget tettem kérésének. Tekintete azonnal rabul ejtett.

- Én... kudarcot vallott a képességem. - fakadtam ki, és felültem, de nem bírtam rá nézni, pedig arra vágytam mindennél jobban, hogy egész nap az ő arcát csodálhassam. Nagyon meglepett, amikor kezei közé fogta az enyémet, majd maga felé fordított. Vörös szemei komolyságot, és gyengédséget tükröztek. A jól ismert maszk, rég nem uralkodott vonásain. Igazi valójában ült előttem. Most láttam őt így másodszorra.

- Nem vallottál kudarcot, nyugodj meg. Senki sem hibáztat amiatt, ami történt. Nekünk kellett volna jobban ügyelni, hisz Alice előre sejtette, hogy Selena forral valamit, de már késő volt, amikor konkrétan látta is. Nincs szégyellni valód, senki nem tudott volna jobban védekezni. Na jó, talán Alec. - mosolya még szebbé tette vonásait, amitől szédelegni kezdtem. - Jessie, jól vagy? - aggódó tekintetén nevetnem kellett.

- Igen, most már jól, köszönöm. - szintén elmosolyodtam. Arca centikre volt csak az enyémtől. Olyan közel volt! Csak egy kicsit kellene előrébb hajolnom... csak pár centit! Az idő, mintha megfagyott volna. Néztünk egymásra, mélyen a másik szemébe, és láttam, ahogy tekintete fellángol, szinte éreztem a vonzást, olyan volt, akárha két mágnes lennénk. Aprót mozdult, a keze lassanként felemelkedett, és szinte félve simította arcomra. Beleborzongtam az érintésébe, amit ő is biztosan észrevett, mert ajkain halvány mosoly derengett fel. Azt kívántam, bár örökké így maradhatnánk, ebbe a csodás percbe fagyva, hogy mindig érezhessem az emésztő vágyakozást, ahogy ilyen közel van hozzám, számomra mégis elérhetetlen. Vagy talán mégsem? Láttam rajta, képtelen eldönteni, mit tegyen. Én viszont helyette is tudtam, csakis Őt akarom! Testem összes sejtje ő érte sikoltott, ahogy közelsége felkorbácsolta eddig sem éppen nyugodt érzelmeimet. Féltem, a vágy hirtelen eluralkodik felettem, és én olyat teszek, amit talán nem lenne szabad. Egy rettenetesen hosszú pillanatig, tényleg rémült voltam, hogy nem bírom tovább türtőztetni magam, de végül mégis ő szánta rá magát a Lépésre. Hallottam, ahogy felsóhajt és előredől. A matrac megnyikordult, én pedig megbabonázva meredtem a vörös szempárba, ami fogva tartotta az enyémet. Épp mondani szerettem volna, hogy ez talán mégsem jó ötlet, mert Ő már mással van együtt, de mielőtt még konkrétan megfogalmazódhattak volna tudatomban a szavak, Ő leküzdötte a kettőnk közt feszülő maradék távolságot is. Ajkaink megtalálták egymást, és hirtelen minden olyan tökéletesnek, annyira egyértelműnek tűnt. Tudtam, hogy hozzá tartozom. Minden így volt logikus, ennek így kellett történnie. De vajon ő ugyan így érez? Mi van akkor Selena-val? Tényleg csak barátok? Bár azt kétlem... Pár másodpercbe telt, mire úgy döntöttem, hogy mindez nem érdekel. Most itt van nekem, és ha csak egy kis időre is, de az enyém lehet. Először szinte bátortalanul csókolt meg, majd kicsit hátrébb húzódott, mintha megijedt volna tettétől, de ahogy találkozott a tekintetünk, már semmi nem volt kérdéses. Újabb, most már szenvedélyes csókban forrtak össze ajkaink, én pedig lassanként elvesztem érzelmeim vad viharában. Kezeim ösztönösen túrtak bele hajába, ezzel is igyekezve közelebb vonni őt magamhoz. Elvesztettem a kontrollt, csak Őt akartam, teljesen, egészen. Csókunk egyre hevesebbé vált, halott szívem, és örök fiatalságba fagyott testem pedig fellángolt a vágytól. Ujjai, arcomról nyakamra siklottak. Érintése nyomán megborzongtam, hideg, dermedt szívem pedig szinte felizzott. Mintha elektromos szikrák pattogtak volna ott, ahol bőrünk összeért. Talán több is történik, de a meghitt, szenvedélyes pillanat hamar szertefoszlott, amikor egy meglepett női hang ütötte meg a fülünket.

- Áh, Justin épp téged ke... - az elharapott mondatra szétrebbentünk, mint két rosszaságon csípett gyerek. Teljesen leforrázva, az elfojtott vágytól remegve ültem, és képtelen voltam Justinra pillantani.

- Opp, azt hiszem zavarok. - motyogta a csilingelő hang, én pedig kissé félrehúzódtam, és riadtan kaptam tekintetemet, az ajtóban ácsorgó Pattie-re...