Chapter Eleven - Part Three : Camilla's secret

Sziasztok! Túl vagyunk a tízezres nézettségen és nem kevesebb, mint 25 rendszeres olvasóm van, ami egyszerűen elképesztő! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen oldalnak lehetek a tulajdonosa. Ez fantasztikus érzés! Nagyon boldog vagyok most. Látom folyamatosan jönnek kommentelők is, akiknek szintén csak örülni tudok. Ha gondolják, ők is nyugodtan iratkozzanak fel.

A fejléc alatt kint van az új, One Direction-os blogom linkje (ha rákattintotok a blogom szóra megjeleníti az oldalt!), amiben már fent van a Prológus. (:

A következő fejezetet 14 komment után hozom. Bízom bennetek! Tudom, hogy sikerülni fog! Úgyhogy hajrá! (:

Love, Amandaa

_________________________________________________________________

- Gondolod? - csillant remény a szemében, amik most tágra nyíltan meredtek rám. Magabiztosan bólintottam.

-Talán Alicet is megkérdezhetem, de jobb, ha magától Scooter-től kérünk erre engedélyt, és nem másoktól tudja meg, mit tervezünk. - Camilla arca teljesen kivirult, ahogy a boldogság felemelő hullámai magukkal ragadták, látszott rajta, legszívesebben felpattanna, és körbeugrálná a szobámat. Ekkor elmosolyodott, majd közelebb hajolt hozzám.

- Tényleg hajlandó lennél segíteni? Komolyan megtennéd? Tudod, itt alig foglalkoznak velem, a legtöbb vámpír szemében csak étel vagyok. - azt hittem, mindjárt elsírja magát, annyira remegett a hangja az elfojtott érzelmektől. - Te vagy az első, akivel így tudok beszélgetni. Vagyis, Alice is mindig nagyon kedves, mindig ő választja ki a ruhámat, de mégis van benne egy adagnyi távolságtartás. Pattie... hát ő nem sokat törődik velem, köszön, de nagyjából ennyi. - vonogatta félszegen a vállát. Egyre jobban megsajnáltam, és kezdett bennem nőni az elhatározás, hogy közben járjak az érdekében Scooternél, bár ha egyszer ő eldöntötte, hogy Camillából nem lesz vámpír, sokat nem tehetek sajnos. Viszont, egy próbát megér.

- Egy valamit viszont kérnék! - emeltem fel kezemet, mire elsápadt. - Ne éld bele magad nagyon, mert semmit nem garantálhatok, és nem szeretném, ha fájdalmasan csalódnál. - láttam, ahogy vállai megremegnek és a mérhetetlen fájdalom, ami végigszáguldott arcán tudatta velem, tisztában van esélyeivel.

- Tudom. - lehelte, majd bizonytalanul felállni készült, amikor kopogtattak az ajtón. Camilla megdermedt és hátrált egy lépést. Keze megmarkolta a kanapé háttámláját, körmei a puha bőrbe vájtak. Szintén felemelkedtem, majd egy pillanattal később, már ki is nyitottam az ajtót. Taylor állt előttem, arcán a megszokott, unott kifejezéssel. Tekintete a hátam mögé villant, mire elhúzta a száját.

- Jerry hívat, azt üzeni, menj a déli szárny alagsorába, a kerek terembe. Ott fogja tartani most a kiképzést. - mikor eldarálta a mondandóját, közelebb hajolt hozzám. - Mit keres itt ez az embernő? - sziszegte utálattal. - A recepción lenne a helye! Vagy a szobájában, ide nincs joga feljönni. - megvető hangsúlyától ökölbe szorult a kezem.

- A neve Camilla, és én hívtam, mert szerettem volna vele beszélni. - válaszoltam a lehető legnyugodtabban. Kihúztam magam, egyenesen a szemébe nézve. Meg sem rezzentem, ahogy a gonosz fény felcsillant tekintetében. - A munkájával pedig mára végzett. Ha kell, Scooternek is elmondom, mivel tudom, most úgy is hozzá fogsz menni, hogy beárulj. Nem gondolod, hogy ez meglehetősen gyerekes? - vontam fel megvetően a szemöldököm. Nem féltem Taylortól, utálatom irányába nőttön-nőtt. Bár tény, Selena első helyét, soha nem fogja megkapni. Ugyanis a kis barna vámpírlány volt a legfőbb "ellenségem". Az első perctől fogva gyűlöltük egymást. Taylor, mint aki meg sem hallotta mondandómat, Camillára pillantva megvetően köpte felé a szavakat.

- Jobb lesz, ha most azonnal visszamész a helyedre, vagy még ma este vacsoraként végzed! - azzal elviharzott, magunkra hagyva minket. Camilla egész testében remegett, szemeiben könny csillant. Botladozva, kezét szájára szorítva indult meg az ajtó felé. Megszántam nyomorúságos helyzetét, és gyorsan odalibbentem hozzá, majd átkaroltam a vállát. Illatától egy pillanatig fellángolt a torkom, de nem volt teljesen leküzdhetetlen a késztetés, még szerencse, hogy nem rég ettem. A recepciós lány nem tiltakozott, teljesen maga alatt volt, vállait heves zokogás rázta, arcán a teljes kétségbeesés tükröződött.

- Minden... re-rendben. - hüppögte és ügyetlenül törölgette ruhaujjával könnyeit. - Én... az é-én hi-hibám. Nem kellett volna ide jö-jönnöm. - megráztam a fejemet.

- Nem Camilla, Taylor szemét, senkit nem kedvel Selena-n kívül, és mind a ketten tudjuk jól, Selena milyen. Minden rendben lesz, beszélek Scooterrel, ha Kenny-ék visszajöttek. Nem hinném, hogy lesz kifogása, a csatlakozásod ellen, hisz a munkádat kiválóan elvégzed.

- Igen, de... mi van, ha nincs semmi értékes képességem? Akkor mi lesz velem? - hangja alig volt több suttogásnál, de meghallottam. Ezen eltöprengtem, és bár belül sejtettem mi lenne a dolog végkimenetele, nem akartam szerencsétlen lányt még mélyebbre sodorni rettegésébe.

- Talán az is elég lesz, ha Kenny kéri, hisz ha tényleg ő a párod, akkor meg kell engednie, hogy együtt legyetek vámpírként. És ki tudja, talán tényleg lesz valami klassz képességed. Vagy kiképzünk harcra, és úgy segíted a Volturi munkáját, mint ő. - Camilla megborzongott és elpirult a nagydarab vámpír említésére. Ugyan azt láttam az arcán, amit én is éreztem Justin iránt. Persze ettől csak még jobban sajgott a hiánya. - Gyere, visszakísérlek, mert nekem is mennem kellene. - indultam meg az ajtó felé, húzva magammal a lányt is.

- Igen, persze... igaz. - mély levegőt vett és ismét megdörzsölte kivörösödött szemeit. Utunkat szótlanul tettük meg visszafelé, majd Camilla elsietett szobája irányába, míg én elindultam az alagsorba, ahol Jerry már várt rám...